Szülő-gyermek kapcsolat, mint problémaforrás

Minden emberben lehet harag valamiért a szülei felé, persze ez általában nem tudatos és még ha próbálna is felszínre törni, akkor is elfojtjuk, hiszen nem illendő. Pedig ez egy teljesen természetes dolog, hiszen egy ember sem tökéletes és senki sem egyforma... Ily módon amit egy szülő a legjobbnak lát a gyereknevelésben, az sokszor a gyereknek rossz.... Ezek a rossz dolgok ill. a miattuk érzett elfojtott harag, bizony sokszor észrevétlenül felnőtt életünk irányítóivá válnak, beidegződnek és sok-sok rossz döntés okozói lesznek; betegségeket, akár meddőséget idéznek elő a harag miatt érzett lelkiismeret-furdalás miatt vagy az attól való félelem miatt, hogy mi is el fogjuk követni ezeket a hibákat, mint szülők. A meddőség oka nőknél a legtöbb esetben a korai szülő-gyermek kapcsolatra vezethető vissza.

Akkor és csak akkor tudja felváltani a düh és harag érzését a hála, ha előbb a dühöt felszínre hozzuk, tudatosítjuk, kielemezzük, megfejtjük, megértjük az okát és megbocsájtunk; magunknak a haragért, szüleinknek az okért; és egyszer s mindenkorra megértjük, tudatosítjuk, hogy a szüleink hibáit, döntéseit, magatartás mintáit nem kell kötelezően követnünk, ez teljes mértékben a saját döntésünkön és saját kialakult értékrendszerünkön múlik. Ezután már szimplán csak hálásak leszünk szüleinknek azért amiért a tőlük telhető legtöbbet megtették értünk! Többek között erre is nagyon jól bevált módszer a kineziológia, persze más terápia is lehet sikeres a probléma megoldásában.